Hogyan is kezdetem én...

Minden egy átlagos napnak indult, 1999 -et írunk, nyári nap az én jeles napom, megszülettem. Első gyerekként minden nehezen indult, főleg ha az embert nem igazán várják...
Szüleim megismerkedése sem volt egy egyszerű történet. Édesapám, sosem volt egy udvarlós típus. Ahol ők akkor éltek mindenki ismert mindenkit ez is nehezítette az ő kapcsolatuk kezdetét.
Péntek este nem indult zökkenő mentesen, az a nap megváltoztatott mindent. De ennek ára volt. Édesanyám mivel segített a szüleinek, cserébe elengedték, apukám ugyan ebben a helyzetben volt jártas. Nagyapám valahogy mindig féltette anyát, és nem szívesen engedte el, csak úgy. De ki tudna ellen állni egy üveg minőségű pálinkának, és a jó munka erőnek se.
Tudom nem egy izgalmas kezdet, de valahol itt kezdődött az életem...
Azon a napon, egy buli után, mind a ketten rájöttek, hogy a lila köd őket is a szárnyai alá vette és beindult a gépezet. Utána eltelt egy hónap, és anyukám hirtelen rosszul lett. Érezte, hogy valami nincs rendben. Szólt apának és mire össze tudta volna szedni a gondolatait, össze esett előtte. Az – az éjszaka mindkettejükben nyomott hagyott, csak arra tudtak gondolni, hogy mi lehet az oka a rosszul létnek.
Édesapámnak kötelessége volt, behívták katonának, de ő sosem halogatta a dolgokat, még abban az évben feleségül vette az ő szerelmét, édes anyukámat.
Sajnos a mi családi életünk, se a kezdet és főleg a folytatás nem egy könnyed piskóta történet...
Később aztán kiderült a rosszul lét oka nem más volt, mint én a fogantatásom...

Sose értettem a családomat, se fiatal fejel, se most hogy az idő egy igazi nőt faragott belőlem. Elég sok rokonunk van szegről, végről. De nem mondhatnám hétköznapinak a velünk való dolgokat. Sokszor hazudunk, vagy teljesen mást mondunk dolgokról ami nem valós, vagy nem úgy történt történik. Sajnos nálunk a bulik nem mindig arról szóltak, hogy jól érezzük magunkat. Az alkohol és a magamutogatás előrébb került helyzetbe.
De kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben. Sajnos édesanyámat nem igazán fogadták el a másik családból, főleg apukám anyukája. De ez viszont volt mert papám, apukám édesapja se szívlelte anyukámat. Erdélyben éltek, de nem bírták sokáig a szülök akkori viselkedését, nem maradt más kiút számukra, mint, hogy mindent otthagyva együtt elköltöznek Magyarországra. Erdély a legszebb hely számomra, és számukra is az volt, de sajnos mások csak „szőrös talpú román jetiknek” hívják őket aki arról érkezett, vagy származik.
Sok ember előítéletes, és gyűlölet van bennük, ezt sosem fogom megérteni...
2000-et írunk szüleim már Magyarországon, én pedig maradtam Erdélyben. Édesapám és anyukám itt szereztek mind a ketten szakmát. Maradnom kellet távol tülök, amíg nekik se lett biztos a Magyarországi életük, és egy otthon ahol már 2003 ban -én is velük lehettem. Sajnos így a nagyszüleimet, egy részben elveszítettem, de őket mindig is szeretni fogom bármi is történjen velem az élet során
Valahogy nekem az itteni életem nem kezdődött úgy, mint ahogy azt megszoktam. Már az óvodában is kiközösítettek, és leköptek, mindig azt hangoztatták, hogy takarodjak haza mert itt nincs helyem. Majd idővel megismertem egy lány, aki később a barátnőm lett vele imádtam mindennap játszani, ő mellettem állt, mikor mindenki háttat fordított.
És itt kezdődik minden, remélem, hogy az életem további rögös történetei is olvasást érdemelnek :)
Köszönöm, annak aki el olvasta, és érdeklődve figyeli az életem lépéseit...